Lábnyomok a világban

A WWF honlapjának interaktív felületén a világ országainak egy főre jutó ökológiai lábnyomát hasonlíthatod össze szén-dioxid, legelőhasználat, erdőhasználat, halászat, szántóföldek és beépített területek szerinti bontásban, 2007-es adatok alapján. Bár a legutóbbi gazdasági világválság hatásai még nyilván nem íródtak rá az adatokra, az erőviszonyokat jól tükrözi. Meg lehet nézni, hogy a szélsőségesen pazarló Egyesült Arab Emirátusok és a sereghajtó Kelet-Timor között hol foglalnak helyet a világ és Európa nagykutyái, a szomszédok, és hazánk. Tanulságos!

Érdekes például megfontolni a legelőhasználat és szántóföldek arányát. Nem mindegy, hogy például tetemes húsfogyasztásunkat legeltetett vagy intenzíven tartott, gabonával etetett állatokból fedezzük. Nem mindegy sem az állatok egészsége és ebből következően a hús minősége szempontjából sem (ezoterikus pozitív-negatív energiaelméletekbe most ne is menjünk bele), és tán a biodiverzitás szempontjából sem: egy legelőn még mindig sokkal változatosabb élővilág tenyészhet, mint egy gabonaföldön. Érdekes, hogy nagy pásztormúltunk dacára alig vannak legelőink.

Amit hiányolok, az az adatok népességszámmal való visszaszorzásának lehetősége, amellyel még sokkal tanulságosabbá válhatna a bogarászás! Mert persze érthető, hogy Kína és India például elég szerény helyet foglalnak el a skálán, hiszen egy főre jutó lábnyomuk a tengernyi lakos miatt alacsony. De ha ezeket az értékeket beszoroznánk a lakosságszámukkal (magánszorgalomból persze megtehető, adatok ehhez itt, rögtön látszódnék az is, hogy ezen országok összesített lábnyoma óriási területet fed le a Föld biokapacitásából! Szintén nagyon tanulságos volna, ha a láthatnánk egy összevetést aszerinti bontásban is, hogyan haladja meg egy ország egy főre jutó lábnyoma az illető ország területének egy főre jutó biokapacitását (vagy mennyivel marad alatta annak - ebből sajnos egyre kevesebb van). Ez azt mutatná meg, hogy egy ország népessége mennyivel fogyaszt többet annál, amennyit a saját országának földje és vizei felkínálnak neki, vagyis fogyasztásához mennyit importál térben (végső soron más vidékek lakóinak rovására) és/vagy időben (a jövő generációk rovására) természetes erőforrásainak kizsigerelésével. (2007-es adatok ehhez.)Végül pedig az országok átlaga eltakar egy kulcsfontosságú mutatót: az országokon belüli jövedelem és (nagyjából ebből következő) lábnyomkülönbségeket! Hozzánk például Mexikó áll legközelebb per kopf lábnyomban, mégsem gondolhatja senki, hogy pl. a "szolid jövedelmi helyzet" ugyanazt jelentené ott, mint nálunk. És a jó sem. Sokkal nagyobb különbségeket fed el az ottani átlag. Ebben a dologban egyébként nem is állunk olyan rosszul, mint ahogyan hihetnénk...

Kis kutatással megállapítható, hogy Magyarország Európa legkisebbjei között foglal helyet egy főre jutó lábnyoma tekintetében - ami nem írható még a jelen gazdasági recesszió számlájára! Bár ez a lábnyom/fő dolog kétségtelenül korrelál az életszínvonallal, én ezt a lemaradottságot hadd értelmezzem pozitív dologként - dacolva az általános normaként követett kortárs magyar siránkozási viszketegséggel. Egy főre jutó fagyasztásunk nem haladja még meg reménytelenül sem a világátlagot, sem a Föld egy főre jutó biokapacitását, ezért ahelyett, hogy a nyugati fogyasztói életszínvonalon lógnánk kocsány szemekkel (melynek mai szintjét remélhetőleg soha nem fogunk elérni - nagy baj volna, ha odáig juthatnánk), kezdjünk el örülni annak, hogy a globálisan méltányos fogyasztási szintre visszatérni nem lesz olyan fájdalmas számunkra, mint pl. szegény dánoknak :)! És kezdjünk el a magas életszínvonal helyett végre a magas életminőségen dolgozni! Ehhez persze a jövedelmi különbségek méltányosra mérséklése, a szociális háló szorosabbra húzása, az egészségügy helyreállítása, az általános mentálhigiéné fejlesztése is szükséges, de legalább ennyire az értékrendünk, örömforrásaink, érdeklődésünk szellemibb és társas terek felé való áttelepítése a terepjáró-villa-pláza háromszögből. Utóbbiak csak rajtunk múlnak, az életminőség meg tán első sorban is efféle dolgokon múlik... Szóval gyakorlásképpen fel a fejjel, énekelj egy jót, aztán nézegesd egy kicsit a lábnyomdiagramokat! :)